Párna

Van egy párnám. Több párnám is van. Egyik színesebb, mint a másik, egyik puhább, kényelmesebb, mint a másik. De az egyik közülük nagyon különleges. Aki szereti a kényelmet, annak nem való. Aki szeret álmodozni, távoli mezőkön szaladni a fűben mezítláb, madarakkal és egyéb erdei állatokkal társalogni, esténként a csillagos eget kémlelni, aki a csend szavát meghallja, csak annak való. Fából van. Fapárna.
Sok kis apró szeg van beleverve, s olyan sima a felülete, hogy lesíklik róla a kéz. Ha megérintem, hideg. Egy idő után átveszi a test melegét, a kis szegecskék, az apró kis csillagok energiákat továbbítanak. Élni kezd. Lélegezni. Puhulni.
Milyen szép, hogy az alkotó nem úgy verte bele a szegeket, hogy hegyükkel kifele álljanak. Pedig azt is megtehette volna.
Olyan sima és hideg, mint a lányok hasa. Simogatás előtt.