Az embernek, ha sokáig mondanak valamit, akkor azt előbb-utóbb el is hiszi.
Olyan jól esik az egójának, ha dicsérik. Ha bókolnak. Igazán jó tetszeni. Ez is egyfajta sikerélmény. Persze, nem a szőke nős kategória melegíti az ember lelkét, nem árt, ha adnak a véleményére, megbeszélnek vele komoly dolgokat, s ha még bókot is kap a külsejére vonatkozólag, teljes a nap.
Nemrég találkoztam egy jó barátommal, aki helyrerakta a kissé megtépázott lelki egyensúlyomat. Rég nem kaptam ennyi szép és (remélem) őszinte szót, hajlamosak vagyunk elhinni azt, amit lassan látunk is, ha sokáig halljuk. Persze, szoktam mondani, hogy ha nem is igaz, de olyan jól esik.
Magam után néztem ma az interneten, néha meglepődöm, milyen szövegkörnyezetben bukkanok saját nevemre. S nem is tudok róla. Pl. most tudtam meg, hogy Závada Pál egyik, évekkel ezelőtt írt riportomat felhasználta a Könyvhétre megjelent Idegen testünk című regényében. Érdekes. Annál is inkább, mert a cím után sem emlékszem, miről írtam több száz riportom egyikét, ami felkeltette az író figyelmét. Ha Pesten járok, megveszem a könyvet.
Még egy jó hír ma. Díjat nyertem Ungváron egy rádiós fesztiválon. Szerkesztőkollégám elküldte egyik riportomat, s ma értesített, hogy nyertem.
Mára ennyit. Holnap fogadom a gratulációkat.
Uldika
