Azt hittem, nem jön el. Meg voltam győződve. Pedig annyira vártam. Foggal, körömmel akartam. S mondták is, amit annyira akar az ember, az nem jön össze. Bár már az ellenkezőjét is hallottam. Akarni kell. Lassan lemondtam róla, amikor megjelent.
A boldogság ritka pillanat, egyik percben még érzed, itt van, a másokban már tovaillan, s nagyobb űr marad utána, mint amilyet azelőtt éreztél.
Eljött. És kedvesen szólt hozzám. Tudta, mit akarok hallani, tudta, mi tesz boldoggá, tudta, érezte, ha körülfog, átmelegít, belopja magát a szívembe. Ez is volt a célja, önző egy picit, ha valamit akar, egész testtel akarja, épp olyan, mint én. Tudja mit akarok. Ő az alteregóm.
