Esik az eső. Apró, sűrű cseppekben. Bent a szobában ropog a tűz. A férfi belesüpped a fotelbe, lábait kényelmesen felrakja az előtte lévő székre. Újságot vesz a kezébe. Napi híreket olvas, különösen nem kelti fel semmi az érdeklődését. Nem történne semmi, ha nem tudná meg ezeket a híreket, s akkor sem történik semmi, hogy megtudja. Fűtésgondok, választási előtti lobbizások, kis kultúra, horoszkóp, apróhirdetés. Utóbbi legérdekesebb. Szórakoztató, ahogy a szegény ember elad egy bölcsőt és két liter szilvapálinkát. Egy kalap alatt.
A férfi szép. Sötét bőre van, a lámpa fényében még szebbnek tűnik. Nem figyel a körülötte lévő tárgyakra. Egyenletesen lélegzik, vár valamire. Tudja, meg fog történni. Lassan behúnyja a szemét. Virágos rét közepén áll. Valaki fogja a kezét. Nem nézi meg, érintéséből tudja: ő az. Hagyja, hogy vezesse a kéz, érzi talpa alatt a gödröket, emelkedőket. A levegő tele van vadvirágillattal. Méhecskék döngicsélnek, zúg a levegő. Szédül, de hagyja, hogy továbbvigyék.
Patak csörgedezik valahol a völgyben. Lemennek. A férfi érzi, kigombolják az ingét. Levetik a nadrágját. Meztelen.
Hirtelen fázni kezd.
Pánikba esik.
Kinyitja a szemét.
Kint esik. Apró, sűrű cseppekben. A kályhában ropog a tűz.
A férfi csendesen ül. Valamire vár. És tudja, hamarosan bekövetkezik.
