A kommunikáció híve vagyok. Nem csak ezért, mert a médiában dolgozom, de fontosnak tartom, hogy ha valaki valamit elgondol magában, s ez természetesen a másikra is reá tartozik, akkor tessen megosztani azzal. Mert akkor elkerülhető egy csomó félreértés, meg nem kell annyit magyarázkodni, hogy én így gondoltam, én meg emígy, s akkor te miért igen, s miért nem stb.
Az érzékszerveim általában nem csalnak, de most kezdek kétségbeesni: talán történt velük valami, vagy én távolodtam el a valóságtól annyira, hogy nem látok tisztán.
Még nem értem el a teljes érzéketlenséget, bár keményen dolgozom rajta. Előbb-utóbb sikerülni fog.
És akkor már nem fog érdekelni, mit szerettél volna mondani, mit éreztél és mit nem. Hiába mondanád...
