A keresztény vallás azoknak való, akik félnek. És azoknak, akik arról álmodnak, hogy majd örökéletűek lesznek valahol fenn, (már ez is nevetséges), és aztán az idők végezetéig nagy hatalmas egyetértésben fognak együtt leledzni. Kivel is?!
A téma, és nemcsak, kicsit érzékeny, finoman kell fogalmaznom.
Persze, mindenki fél valamitől, mert senki nem tudja, mi vár rá. És általában akkor kezdünk el félni, amikor meginog lábunk alatt a talaj, betegek leszünk és arra gondolunk: Úristen, meghalunk. Na és aztán. A költő mondta vót: éltem, s ebbe más is belehalt már.
Hogyan is hihetnénk, amikor annyi minden bizonyítja azt, hogy Isten számtalanszor nem a jó emberek mellett dönt. És igazán semmi jel nem mutat arra, hogy törődne velünk, érdekelné, hogy miből fizetjük ki a számlákat, vagy egyáltalán, milyen pályát választunk, képesek vagyunk-e megélni a fizetésből, hogy most csak a mindennapi gondokat említsem.
Persze, lelki megnyugvást adhat, de csak azoknak, akik nem tudják saját maguk felismerni: csak akkor képesek önmagukat megvalósítani, ha tehetségesek, ha tesznek ez ügyben valamit. Mert igazán mondom, senki nem tesz helyettünk semmit, mindent a magunk erejéből kell megvalósítanunk. Mert hihetek én bármiben, ha bennem senki nem hisz. És ülhetek naphosszat azon merengve, hogy édes Istenem, segíts meg. Nem fog történni semmi.
Az élet kétségkívül igazságtalan. Egyeseknek minden megadatik, másoknak semmi. A lényeg az, hogy megtaláljuk azt a formát, amiben megvalósíthatjuk önmagunkat, harmóniát teremthetünk magunk körül, segítsünk azokon, akik rászorulnak, jót cselekedjünk. Persze, ez sem olyan egyszerű. Mert minden ember zsarnok egy picit, irigy és bosszúálló. Nem könnyű elfogadni az igazságtalanságokat. De megéri próbálkozni. Bár a Biblia szerint hiába cselekszünk jót, ha nem hiszünk Jézus tanításaiban. És Istenben. Mert ugyanaz a szomorú vég vár ránk, mint a rablókra, gyilkosokra.
A Buddhizmus a legelfogadhatóbb vallás számomra. Hiszen nem követ dogmákat. Buddha nem Isten, hanem ember, aki legyőzött önmagában minden szenvedélyt, szellemi tökéletessége következtében hatalmas erők bontakozhattak ki benne, és erre a tudásra saját erejéből tett szert, nem más tanítómesterek, isteni kinyilatkozás, vagy szent iratok tanulmányozásának a segítségével.
Erre kellene törekednie minden embernek. Arra, hogy még ebben az életben megtalálja a maga számára legfontosabb teendőt, az még jobb, ha más is örömét leli benne. És ha arra kerül sor, az utolsó fillérét is oda tudja adni annak, aki rászorul.Hogy boldoggá tehessen valakit, akinek szüksége van erre.
Persze, vitatkozni lehetne sok mindenről. De én kitartok a véleményem mellett. Ne várjunk arra, hogy majd milyen boldogok leszünk, ha Isten méltóztatik minket is maga mellé fogadni. Minden napban benne rejlik a boldogság öröme.
