2009. február 23., hétfő

Meghalt Anavi Ádám


2001 őszén kerültem Temesvárra, a Nyugati Jelen szerkesztőségébe. Akkor ismertem meg Anavi Ádámot. Már akkor 92 esztendős volt, csodálattal figyeltem, ahogy minden áldott nap frissen és jó kedvvel bejön a szerkesztőségbe, megissza a teáját, és keresi az emberek társaságát. Mindig szakítottam időt arra, hogy leüljek vele egy asztalhoz, talán én voltam az egyetlen, akit közelebbről érdekelt a költészet, nekem volt közöm hozzá.
Rögtön megtaláltuk a közös hangot, jókat szórakoztunk. Aki ismerte, tudja, kiváló humora volt, mindenből viccet csinált. Költészete nagy részét is az irónia jellemzi.
Aztán elkerültem Temesvárról. Ritkábban találkoztunk, de nem felejtett el. Ha versem jelent meg valamelyik lapban és a kezébe került, rögtön felhívott. Szóról szóra kivesézte a verset, mániája volt, hogy mindig mindent kielemzett, még egyszer egy általam készített fényképhez is írt magyarázatot.
Pontos és precíz ember volt. Tavaly megkértek az Erdélyi Riporttól, hogy készítsek vele interjút a 99. születésnapja alkalmából.
Felhívtam, s mondtam, jövök hozzá beszélgetni. Azt kérdezte, olvastam-e az összes versét. Mondtam, lehet, ha mind nem, de vagy hármat tudok kívülről. Azt mondta, majd ha elolvasom az összeset, akkor menjek. Persze, szívélyesen fogadott, aznap együtt ebédeltünk, még pálinkáztunk is egy kicsit. Nem szívesen mesélt senkinek magáról, de többszöri kérdezés után gyerekkoráról is sok mindent elárult. Mindig azt mondta: a műközpontúságot szereti. Nem az ember a fontos, hanem az, amit csinált.
Karácsonykor beszéltem vele utoljára. Üdvözlőlapot küldtem, meg Pannáról egy képet. Mindig érdeklődött a kislányom felől. A héten készültem a 100. születésnapjára. Csütörtökön lett volna.

A kétsorosai minidrámák. Ime néhány:
"- Elkopsz köszörű, attól félek.
-Amikor kopok, akkor élek."

"A fénybogár szerelmét űzve
rászállt egy cigarettatűzre."

"A nők szemére visszatér
időnként egy ősrégi módi:
a pilla ál,
a könny valódi."

"Ki azt hitte, hogy engem eltemet,
az nem értette jól szonettemet.
Te rám-lestél, füled kihallgatott,
a fundamentumom kinyalhatod."

A tavaly keszült interjú a következő honlapon olvasható: www.varad.ro