Az élet értelméről vagy éppen értelmetlenségéről sokat lehetne filozofálni. Arról, hogy kit mi visz előre, ki miért hajt, dolgozik és miért nem próbál meg élni, ott és akkor, amikor megadatik neki a lehetőség. Persze, a munkát el kell végezni, s az is lehet, nem mindig vár meg, de mi a fontosabb? Vagy az is megtörténik, hogy éppen a munkában találjuk meg az élet értelmét. Tulajdonképpen nem az élet értelmét kell keresni, hanem értelmet kell adnunk életünknek.
Mi az élet értelme? Hogyan találhatok célt, értelmet és elégedettséget? Képes vagyok véghezvinni valamit, ami igazán jelentős? Olyan sok ember gondolkozik állandóan az élet értelmén. És nagyon soknak meg sem fordul a fejében, hogy választ találjon a kérdésre. Visszanéznek évekkel később, és nem értik, hogy miért estek szét a kapcsolataik és miért érzik olyan üresnek magukat, pedig elérték azt, amit célul tűztek ki. Egy baseball játékost, aki bekerült a leghíresebbek közé, megkérdeztek, hogy mit lett volna jó megtudnia még amikor először kezdett el baseball-ozni. Azt válaszolta: "Bárcsak elmondta volna valaki, hogy amikor eljutsz a csúcsra, nincs ott semmi.” Rengeteg célról akkor derül ki, hogy üres, amikor már éveket áldoztak a hajszolásukra.
Akár érzéketlen is lehetnék, annyi mindent átéltem. Jót, rosszat. De inkább nyitottabb lettem a világra. Már nem csodálkozom rá semmire, de mindent észreveszek. A legkisebb rezdülést is.
Platón azt mondta: "A legnehezebb dolog semmit sem csinálni." Egy indiai Mester szerint: "Love is seeing the unity under the imaginary diversity."
Mi értelme az egész életnek? Hogy átsegítsük egymást ezen a dolgon, akármi is legyen. (Kurt Vonnegut)
Tolsztoj azt írta, ő mindent elért és mégis nagyon üres volt az élete.
Abe Kobo japán író, miután megkapta a Nobel-díjat, öngyilkos lett. Abe Kobo a Homok asszonyában nem annyira regényt vetít elénk, mint inkább életfilozófiát épít a magányból, a közönyből, azaz a "homokból", mely mindannyiunk körül létezik, s rajtunk múlik, hogy elsüllyedünk-e benne.
Egy kongói mondás szerint az élet értelme, hogy másokon segítsünk.
De ott van Goethe Faustja és Madáchnak Az ember tragédiája. Közös bennük, hogy mondanivalójuk az élet értelmét veszi tárgyául, a különbség abban áll, hogy amíg a Faust arra a kérdésre keresi a választ: mi az élet értelme, a Tragédia azt kutatja, van-e az életnek értelme. Jóllehet, ez utóbbi kérdés magában foglalja a Faust dilemmáját is, hiszen ha kimondja egyszer, hogy van értelme az életnek, egyben azt is jelenti, hogy talált valamit, ami meg is felel ennek – ez éppen a goethei kérdésre nyújt választ.
Madách azt mondta, úgysem ér semmit, amit csinálsz, mikor azt hiszed, életed célját éred el vele, s így boldogságot találsz; de csak küzdj továbbra is, és dolgozz, mert küzdeni és dolgozni kell!
Hát gondolkodjunk rajta. S ha csak rövid távon is, de találjuk meg az értelmét. Hogy átsegítsük egymást ezen a dolgon, akármi is legyen.
Sic fata tulerunt. (Így hozta a sors!)
