Egyéniségünk háromnegyedéről lemondunk, hogy hasonlíthassunk másokra - mondta vót Schopenhauer, s milyen igaza van.
Ma láttam egy srácot a szépségszalonban. Hát annak igazán volt egyénisége. Simára borotvált bronzbarna lábaival úgy ült a széken, mint akinek hasmenése van és bármelyik pillanatban ugrásra készen áll. Fehér nadrágot viselt és hófehér cipőt, esküszöm, sértette a szemem, olyan fehér volt. A pólója, hát az igen, az rózsaszín, mi más lehetne, valami értelmetlen angol felírásokkal. Mindkét fülében fülbevaló, olyan négyszögletes gyémántszerű, ami most divat a fiúk körében. Ilyet először az amerikai nigger rapénekesek fülében láttam...
Hajfestésre jött a drága. Egyenesen a kozmetikából.
Nem tudtam eldönteni, hogy ez most buzi, vagy a nemrég megjelent új divathóbortnak egyik követője, akik magukat metroszexuálisoknak nevezik. Hidratált bőr, halványan lakkozott körmök, tökéletesre tépkedett szemöldök. Ápolt megjelenés, nőies tulajdonságok, érzékeny lélek...
Semmi gond, ha egy pasi ápolt, és jól öltözik, de ez már egy kicsit túlzás. Lassan felcserélődnek a női és férfi szerepek, s már látom: hamarosan nekünk kell mennünk betonozni.
