Harminckét éves lettem én –
kétezertíz lanyha telén,
becsem:
csecsem.
Magamat meglepni nem tudom,
a leckét kívülről fújom,
tanít
a hit.
Harminckét évem odavan,
kibírtam eddig boldogan,
az ok:
vagyok.
Lehettem volna tanító,
csaholó, kaffantó, ordító,
így jobb.
Nekik.
Hogyan telt eddig életem?
Lógtam a két végleten,
lazán,
az ám!
Hogy most hova vezet az út?
az ég felé mélyül a kút,
sika-
taka.
