A buddhizmus egyik fő alapelve elérni a vágytalanságot. Buddha szerint, ha megszabadulsz vágyaidtól, megszabadulsz a szenvedéstől is. Minden szenvedés alapja a vágyakozás valami iránt. ("Minden lét szenvedés. Minden szenvedés oka az életvágy. Aki nem vágyik élni, nem szenved.") De képesek vagyunk-e lemondani arról, ami örömet szerez? És örömünket leljük-e a szenvedésmentes életünkben?
Su-La-Ce kínai bölcs szerint: "...ha nehéz az élet és nehéz a halál, s kellene hozzá a túlparti tudás, a következőt csináld. Nyáridőben, domboldalon ülj meg jó soká, s keresd az égen, merre száll a gólyamadár. Miután meglelted, kövesd szárnyalását, s lesd meg, mikor engedi el a magasban piszkát. S ha jól megfigyelted, miként hull alá keringve, szállva, forogva, szél hátán lebegve, majd újból alázuhanva, s miként robban e tánc közben semmivé... És miután meglátod, hogy piciny darabjai, melyek nem égtek el a sűrű légben, úgy hullanak majd előtted a gyenge, zöld fűszálra, hogy az meg sem hajlik alattuk, akkor fölfedted magadnak a létezés titkát. S ha ezt kilested, hidd el, könnyebb lesz az élet és könnyebb lesz a halál".
Gide, a híres francia esztéta és gondolkodó szerint "igazi mondanivaló nélkül beszélni, igazi szomjúság nélkül inni és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel, ez a három halálos bűn, amit az európai ember mindunataln elkövet".
