Ma annyira, de annyira jól éreztem magam. Nem történt semmi különös, csupán az, amit vártam. S ez be is következett. És ettől képes vagyok megtelni energiával, vagy fél méterrel a föld fölé emelkedni, és ilyenkor mindennek tudok örülni. Csak apró dolgoknak. A nagyoknak sosem tudtam eléggé. Mert talán fel sem mértem, hogy mekkora szerencsém van.
Már hetek óta érzem az őszt a levegőben. Ma is vagy 35 fok meleg volt a napon, de éreztem. És este, amikor lementünk a Maros partra sétálni, néhányszor beleakadtam az ökörnyálba. Ez már az ősz biztos jele.
Emlékszem, amikor gyerek koromban égették a faleveleket a kertben. Ez idő tájban mentünk mindig pityókát szedni. Akkor örültem a legjobban, amikor a nap végén felültünk a remorkára, s otthon behordtuk a pincébe a pityókát. Én is mindig ott lábatlankodtam a férfiak között, örültem, ha az én hátamra is dobnak egy zsákkal.
Úgy éreztem, aki erős, az mindenben győzhet. S ez az erő sokszor segített a későbbiekben. Ez nemcsak fizikai erő volt, hanem valamilyen belső erő. Mindig tudtam, erős vagyok. És ezt most is érzem.
Talán azóta szeretem az őszt. Nem tudom. De amikor megérkezik, képes vagyok órákat, napokat, heteket merengeni. Elmélkedni. És szeretni. Nagyon tudok ilyenkor szeretni. De csak azt, aki megérdemli. Remélem, sokáig tart.
