Bátran viseld magányodat
Ne félj, mert úgysem láthat
Kinek szeme két kerek gomb
Úgy élj, mint az állat.
Egyél, igyál, ha épp találsz
Magadnak annyi étket
Ne keresd soha másokban
Csak magadban a vétked.
Légy primitív, ösztönös
Ha nő kell, rajta, hátha
Szeretnek majd, mint én teszem
Nekem ez úgyse fájna.
Mert ott vagyok, hol megpihensz
A forrás bő vizénél
Lábnyomodból nem ihatok.
De átölellek, ha félnél.
